Élet egy fiúbandával.

Fandom:The GazettE

Korhatár:12-től felfelé.:P

Műfaj:Humor,Romantika.

Figyelmeztetés:Trágár beszéd. 

Állapot:Befejezett.

I.Fejezet

Rólunk.

Azthiszem hajnali félnyégykor kelhettem fel egy csattanásra. Kábultan ültem fel az ágyamból majd az ablakhoz léptem. Suzuki Akirat (Reita) láttam meg egy kaviccsal a kezében. Felnézett és halványan elmosolyodott. Én csak bambultam rá. Kinyitottam az ablakot és az est hűvös levegője befurakodott a szobámba. Kirázott a hideg.

-Te meg mit keresel itt? Hajnali félnégy van!!-förmedtem rá közepes hangerővel.

-Bocsánat..-mondta bünbánónak tettetett hangon.-Felmehetek?

-Nem.-mikor eztmondtam elszontyolodott.-Anyu itthon van.. És szerintem nem örülne neki, hogy Reita feljönne ide azéjszaka közepén beszélgetni a lányával.

-Akkor gyere te át hozzám.-mondta csillogó szemmel.

-Nem tehetem.. Anyu tegnap jött haza.. És ma megy is el egy újabb hónapra..Elszeretnék köszönni tőle.

-Kérleeek.

-NEM.-mondtam ellentmondást nem tűrő hangon és határozottan becsuktam az ablakot.

Talán túl durva voltam vele?.. Most ez nem fontos.. Vagyis az de nem annyira minthogy anyu elmegy. egy újabb hónap..Egyedül egy házban.. Jó Akiráék meglátogatnak meg énis őket de akkor is. Apám 7 éves koromban meghalt. De a saját hibájából..tudom, hogy nem kéne ilyet mondanom de igazam van. Túl sok adósságot halmozott fel és nem bírta.. Öngyilkos lett. Mielőtt megtette volna anyutól és tőlem bocsánatot kért mindenért. Persze nekünk fogalmunk sem volt arról, hogy mit tett. Egy nappal később a padláson találtuk felakasztva. Alatta egy halom kifizetetlen csekk és adósságcetli. Anyu sokkot kapott és 2 hétre bekerült a kórházba. Én addig Reitáéknál laktam. Matsumoto Takanori-val (Ruki), Suzuki Akirával (Reita), Shiroyama Yuu-val (Aoi), Takashima Kouyou-val (Uruha) és Uke Yutaka-val (Kai). Most 25 éves vagyok. Igen 25.. Ruki 30, Rei 31, Aoi 33, Uruha 31, és Kai is 31. Amikor anya hazakerült énis hazamentem. Két évvel később Anya egy olyan ajánlatot kapott amit nem állt szándékában visszautasítani mivel még azokat az adósságokat nem fizettük ki. Az ajánlat az volt, hogy anyunak utazgatnia kell és valamilyen információkat kell begyüjtenie. Kilenc éves fejemmel még nem értettem de még máig se értem, hogy mi ennek a lényege. Anya elmagyarázta, hogy sok időt kell távol lennie Tokyótól ezért nem tud mit csinálni minthogy otthon hagy egyedül. Mivel Reitáékat régóta ismertem - mivel egy suliba jártunk - ezért hetente kb háromszor négyszer meglátogattak vagy én őket. 

Igaz még be sem mutatkoztam. A nevem Yuyumiko Keitoo. Igen elég fura név. De anyu szereti a fura neveket. Az ő neve Murasaki Sutekina. A Murasaki ibolyát a Sutekina pedig Gyönyörűt jelent. Ez a név illik rá. Hosszú, világosbarna hajam van. 170 centi és 55 kg vagyok. Nagy fekete szemek, telt ajkak.. Hm... Vajon tetszek Reitának?.. Igen bevallom.. Szerelmes vagyok Akira-ba..De nem szeretném elárulni neki. Még nem.. Fogalmazzunk másképp.. Nem merem elárulni.. Lehet, hogy ez egyoldalú.. És elég gázul sülne ki, ha szerelmet vallanék közbe ő nem szeret.. Vagy a legrosszabb esetbe mást szeret.

II.Fejezet

Szeret?

Hatkor keltem fel újra. Amikor kiléptem az ajtón láttam, hogy anyám szobája résnyire nyitva áll és a lámpa fénye világít ki a kis résen. Máris pakolna?

Kopogtam.

-Gyere.-hallatszódott ki az a hang.. Az a hang ami úgy hiányzott már.

Beléptem és láttam az ágyon anya bőröndjét.

-Segítsek?-kérdeztem kedvesen.

-Nem kell kicsim. Már készen vagyok. Fél óra és itt lesz a taxi.

-FÉL ÓRA?! A-azt hittem csak nyolckor indulsz.

-Igen.. Mondani is akartam..Angliába megyek.

-ANGLIÁBA????!!!-ne...

-Három hónapra.. Nagyon sok elintézni valóm akadt.. De ezt nem utasíthattam vissza.. Elég jó ügyvéd vagyok.. Szóval.. Sajnálom kicsim.-mondta könnyes szemmel és megölelt.

-Semmi baj..-bontakoztam ki öleléséből és szomorúan mosolyogtam.

-Megleszel addig? Amúgy is jön~..Úgyértem..-akadt meg a hangja.

-Amúgy is mi?

-Semmi, semmi. De megleszel addig?

-Persze! Már 25 éves vagyok! Nem kell aggódnod. Jogsim is van! Bár autónk nincs. De semmi goond.Majd kölcsönzök!-Próbáltam feldobni a hangulatot.-De nem hiszem, hogy lesz rá szükség.-tettem hozzá komolyan miután megláttam anyu elszörnyedt arckifejezését.

-Remélem is.-mondta majd elnevette magát.. Bár ez a nevetés inkább egy nyögéssorozatra hasnolított.

Megsajnáltam. Lesétáltunk az emeletről.

-Hiányozni fogsz kicsim.-mondta mostmár zokogva.

-Te is nekem.-én nem sírtam. Apám halála óta nem sírtam..

Elköszönt tőlem és kilépett az ajtón. És most? 2000 yent hagyott itthon. Plusz még a munkámból is befolyik párszáz yen. Mivel hétvége van nem kell mennem dolgozni. Bementem a fürdőszobába letusoltam fogat mostam és felöltöztem. Felvettem kedvenc kék farmeromat és fekete pántos blúzomat. Kinyitottam a hűtőt és kivettem egy tálat amibe bento volt. Megmelegítettem majd eszegetni kezdtem. Kb 10 perc után rájöttem, hogy semmi étvágyam sincs. Amikor vissza akartam tenni a maradékot a hűtőbe valaki kopogott.

-Megyek..-szóltam.

Kinyitottam és Reita állt ott. Látszik, hogy semmit nem aludt.. Hanyag testtartás..Kialvatlan szemek.

-Hé, jól vagy? Történt valami?-kérdeztem aggódva.

-Igen, és semmi.-válaszolta maga elé bámulva.

-Ne etess.. Látom rajtad, hogy szarul vagy.-mondtam miközben a székre mutattam, hogy foglaljon helyet. Leültem vele szemben és megkínáltam egy kávéval. Elfogadta.

-Kinyögöd még ma, hogy mi a bajod, ember??-kérdeztem mostmár ténylegesen aggódva.

-Koreába megyünk turnézni.-mondta.

-Mi?...-hát ez kurva jó.Már fél éve nem mentek sehova.Megértem de.. Azthittem, ha anya elmegy lesz kihez elmennem egy kicsit. Erre most.. Elmennek..

-Szóval rohadt gyorsan kezdj el pakolni Yuyu-chan, különben itt maradsz.-mondta felélénkülve.

-He?..HEEE??!!-jó ez hirtelen jött.. Nagyon is.

-Azt mondtam, hogy kezdj el pakolni te süket.-mondta kedvesen.

Szóval erről beszélt anyu.. Azért mondta, hogy "Amúgy is jön valaki.."

-D-de anyu most...

-Ment el Angliába.-szakított félbe.-Tudom. Tegnap este felé felhívtam és megkérdeztem. Erről szerettem volna beszélni veled. De nem baj. Amúgy nem tudtam, hogy Angliába megy. De ez most pont jól jött össze.Szóval vonszold be a szobádba a formás segged és kezdj el pakolni.-ekkor elvörösödtem.-Nekem amúgy is van még néhány elintézni valóm. Rukiék rám hagyták, hogy pakoljam be a hangszereket. De két óra múlva indulunk szóval..Menj.

-J-jó..-mosolyodtam el.

Felmentem a szobámba és elővakartam a szekrényem mélyéről kedvenc utazó táskámat.

-Rei!-kiabáltam le az emeletről-Hány hétre megyünk?

-Két hónap.-hallatszódott lentről Aoi hangja.

-Aoi?-suttogtam majd megvontam a vállam.

Utána esett le... KÉT HÓNAP???!!!

He..Elég sok ruhát kell, hogy bepakoljak..Mindegy. Kipakoltam a fiókomból a fehérneműimet, zokniaimat. Majd a szekrényemből kedvenc kabátomat és 5 kardigánt. Mivel ez a ruha elég jó rajtam mára nem kell másik. Bepakoltam hét db nadrágot és hét db hozzáillő blúzt. Jaj. Pizsama. Majdnem elfelejtettem. Beraktam 3 db-ot. Törölköző, 5 db. Fogkefe, fogkrém, dezodor, parfüm, körömlakk, szempillaspirál, szemceruza és rúzs. Ezek mehetnek a neszeszerbe. Fésű.. az is. Előkapartam a retikülöm és beledoptam a telefonom, zsebkendő, fülhallgató. Ránéztem az éjjeliszekrényemen heverő aranynyakláncomra. Apától kaptam 2 héttel a halála előtt. Ezt is gyorsan belehajítottam a retikülömbe. Azthiszem készen vagyok.

-Itt vagyok.-mentem le.

Mikor leértem megláttam az egész bandát.

-Őőőő.. Sziasztok.

-Szia Yuyu-chan.-köszöntöttek egyszerre.

-Látom kész vagy.-szólalt meg Reita.-Akkor mehetünk?

A turné bussz már ott állt a házam előtt. Szép. Uruha betette a bőröndöket és utazótáskákat a bussz oldalába.

A bussz belseje gyönyörű volt. Ahogy felmentem a lépcsőn bal oldalt a sofőr fülke volt. Jobb oldalt egy elhúzható üvegajtó terpezkedett. Beléptem rajta és elállt a lélegzetem. Jobb oldalt hat ülés - 2 oszlopba - helyezkedett el. Balra pedig egy kisebb konyhaféleség volt.Az asztal körül összecsukható fémszékek terpezkedtek. A busz végébe egy fehér bőrkanapé feküdt. A kanapé mellett erősítők voltak. Valószínűleg ott fog gyakorolni a The GazettE. Igen. Ők a The GazettE. Jókor mondom. De eddig kiment a fejemből. Bocsi. :D.

Leültem az egyik ülésre. Nagyon kényelmes volt. Bedugtam a fülhallgatót a fülembe és maxra vettem. Elviselném az ilyen életet. Mikor bepakoltam felhívtam a főnököm. Nem nagyon örült neki, hogy elmegyek de elküldte nekem a jövő és ehavi fizetésem. Kedves volt tőle. Most van 3000 yenem. Nem semmi.

Amikor Rei elintézte a dolgokat - ami abból állt, hogy valamit megbeszélt a sofőrrel - leült mellém. Én kihúztam az egyik fülesem, hogymeghalljam ha beszélni szeretne velem. De mivel maxon ment Rei meghallotta mit hallgatok éppen.

-Cassis?-mosolyodott el.

-Az.-válaszoltam.-Egyik kedvencem.

Közelebb húzódott hozzám. A szívem vadütembe kezdett. Basszus. Szerintem az egész busszba hallani lehet. Attól függetlenül, hogy zúg a motor. Aj ez nemjó.. Na ezért nem szabadna titokba tartani a szerelmet. A szívem mindig lebuktat. Az ablak felé fordultam, hogy leplezzem zavaromat. De nem jött össze. Mivel kint sötét volt a busszba pedig égett a villany csak a saját rákvörös arcomat láttam és Reitáét aki engem vizslatott gyönyörű szemeivel. Elkuncogta magát. Én mindkét kezemet az arcomra téve és könyökömet a térdemre támasztva lehajtottam a fejemet.

-Mi olyan vicces?-hajolt oda Ruki.-Én is röhögni akarok.

Na már csak ez kellett.

-Yuyumiko te sírsz?-kérdezte.

Amikor felemeltem a fejemet a szerencsétlenségemnek köszönhetően bevertem az előttem lévő ülés támlájába miközben levettem a kezem az arcomról a hirtelen fejembe hasító fájdalom miatt.

Ruki elnevette magát. Kai hátrafordult, hogy megnézze mi ütődött neki az ülésének. Ő is elnevettem magát. Uruha oda se hederített. Aoi viszont már a hasát fogta a röhögéstől.

-Lázas vagy?-kérdezte Reita és megérintette a homlokomat. Én gyorsan elkaptam a fejem.

-N-nem cs-csak melegem v-van.-dadogtam.

-Ez más.-szólt oda Uruha.

Én gyilkos pillantást vetettem rá és egyből kapcsolt is, szóval inkább csöndben maradt.

-Hogy lehet meleged? A busszban 15 fok van. És pántos felsőben vagy.-mondta Kai.

-Biztos megjött neki.-röhögte Ruki.

Jó ennyi elég. Felálltam és Ruki hátamögé mentem majd lekevertem neki egy taslit.

-Nem nem jöttmeg. Nem nem vagyok lázas.-ekkor Reitára néztem.-És igen is melegem van.-ekkor pedig Kaira.

-Itte..(Áú)-vakargatta Ruki röhögéstől könnyes szemmel a tasli helyét.

-Miért kell ekkora hűhót lecsapni, hogy most egy lány elvörösödik?! - néztem rá mogorván. - Talán bűn, hogy szer~..-bazdmeg majdnem kimondtam..-vagyis.. őőőő... Mindegy.

Ezzel leültem a helyemre és bedugtam a fülest a fülembe. Mikor az órámra néztem reggel fél három volt. A zene még mindig szólt a fülembe. Rendesen bealudhattam. Mindegy. Kikapcsoltam a zenét majd visszatettem az mp3lejátszómat a fülessel együtt a retikülömbe. Ránéztem Reitára. De cuki.*.* A szája résnyire nyitva volt. Azon szívta be majd fújta ki a levegőt. Kezei a combján hevertek. Feje az én oldalam felé volt hajtva. Gyorsan elkaptam a tekintetem. Hogy lehet valaki ennyire cuki, hee? Kár, hogy az a kendő eltakarja az orrát. 

A szemem sarkából láttam, hogy Uruha elmosolyogja magát. Ránéztem és intett nekem, hogy üljek oda mellé. Mivel Aoi a kanapén aludt el nem ült mellette senki. Lábujjhegyre állva osontam oda hozzá, nehogy felébresszek valakit. Lehuppantam mellé.

-Szereted Reitát?-tért egyből a lényegre.

-Mi?-ez hirtelen jött.

-Jól hallottad.-mondta komolyan.

-H-hát persze, hogy szeretem.... Téged is naaagyon szeretlek.-veregettem meg a vállát gyengéden.

-Tudod jól, hogy nem így értettem.-forgatta szemeit.-Szerelmes vagy belé?

-Ááá, d-dehogy is.-mondtam. Kezdtem kényelmetlenül érezni magam.

Uruha az arcára mutatott.-Az arcod mást mond.

Az ablak felé fordultam és újra láttam rákvörös arcomat. Átok reád pirulás!

-H-hát izé..

-Miért nem vallod be neki?-kérdezte és az arcomat magafelé fordította, hogy nézzek a szemébe.

-Azért-sóhajtottam.-Mert félek, hogy balul sülne ki. Mivan, ha ő nem is szeret.. Vagy már van neki valakije...Amúgy is.. egy ilyen lányba mint én nem szeretne bele..

-Miért, ne?-kérdezte meglepetten.

-Hát..Én..Nem tudom. Nem hiszem, hogy elég jó lennék neki.

-Te idióta..-mondta kedvesen.-Épp ellenkezőleg. Pont te vagy neki a jó. Sőt..

-Jó és most mihez kezdjek? Nem fogok odamenni hozzá és aztmondani, hogy: Héj! Te! Szeretlek..

-Ő is szeret.

-T-tessék?

-Igen. Ő is szeret.-mondta lassan, artikulálva.-És Kai is.

-Tudod kit szivassál,ember.-mondtam neki mostmár gorombán.

Elmosolyodott majd folytatta.-Én a helyedben vallanék Reinek.

-Hülye vagy? Valljon ő. Aztmondta sz..-ekkor nyeltem egyet-szeret.

-Igen.. De inkább te vallj szerelmet először Reitának minthogy Kai neked, nem gondolod?-mondta.-És úgy gondolom nem vagy olyan jó a visszautasításban.. Ahogy a hazudozásban sem.

-Igazad van.Kösz Uruha. Jövök neked egyel.

-Csak aztán vigyázz. Be ne hajtsam rajtad.-kacsintott rám.

Felálltam majd visszültem a helyemre. SZEREEET, WÁÁÁÁH. Jó nyugi.. Nyugi Yuyumiko. Kai-al mi lesz? Nem szeretném megbántani. De ha egyszer Reit szeretem? Jó ötlet volt egyáltalán velük jönni? Tudhattam volna, hogy ez lesz... Ajj én hülye.. Mindegy. Minden rosszban van valami jó.. Például megtuttam, hogy Rei szeret!!! De Kai is...Akit viszont nem szeretek.. Mármint nem vagyok szerelmes belé.. Birom Kait.. Élet vidám kis karakter. De nem hiszem, hogy nekem való lenne.. Nem érdemelném meg.. Ahogy Reit sem.. Hiába mondja azt Uruha, hogy igen is megérdemlem.. Ez nem igaz.

Elővettem a telefonom. Három üzenet.. Mind anyától.. Teljesen megfeletkeztem róla... Na tessék.. Csak az én problémáim érdekelnek.. Önző seggfej vagyok.. Mostmár jogos.. Nem érdemelném meg Reit..

Rámentem az egyik üzenetre:

Kedves Yuyumiko.

Most szállt fel a gép.Nagyon gyönyörű a kilátás.Bárcsak itt lehetnél te is. Nagyon hiányzol. Remélem nincs semmi bajod. Gondolom már elmentél Akira-ékkal. Nagyon,nagyon vigyázz magadra. Szeretlek.                                                                                                                                 Anya.

Könnyek gyültek a szemembe. Felnyitottam a másik üzenetet is.:

Most érkeztem meg Angliába. Nagyon szép ország. Majd veszek pár szuvenírt és csinálok fényképeket is. De most mennem kell mert muszáj odaérnem egy gyűlésre. Hiányzol, szeretlek.                         Anya.

Mostmár bűntudatom is van...A harmadikat is megnéztem.:

Kedveském.Kérlek írj vagy hívj fel. Nagyon szeretném tudni hogy vagy. Lehet, hogy mindig rosszkor írok de nagyon aggódom.Szeretlek.                                                                                                                        Anya.

Azonnal megnyitottam az "Új üzenet írása" ikont és máris írtam anyának, hogy nem kell aggódnia, remekül érzem magam. Nekem is hiányzik. Majd ha hazaér és én is mindent elmesélek. Én is szeretem. Üdv. Yuyumiko.

Ez így jó is lesz. Rámentem az elküld gombra majd visszattettem a telefonom a táskámba.

-Látom, nagyon szeretitek egymás a mamáddal.-szólalt meg Reita hangja.

-Őőő.. Ja, Igen.-mosolyogtam vissza rá.

Kivettem a neszeszerem a retikülömből és felálltam. 

-Kicsit megmosakszok. Mindjárt visszaajövök.-mondtam majd elindultam az egyik kis fülke felé.

-Az a wc..-mondta Ruki ásítva.-Az a fürdőszoba.-bökött egy kicsivel nagyobb fülkére.

-Köszi.-pirultam el.

Beléptem. Egy átlagos kis fürdőszoba volt tusolóval és egy mosdókagylóval.

Letusoltam majd felvettem egy másik farmert és egy lila blúzt ami a kisebb utazó táskámban volt.Megmostam a fogam és felkentem magamra egy kis szemfestéket. Kéket. Nem voltam ezért a színért oda de ha feketét kentem volna fel akkor eléggé sápadtnak tünnék. . 20 perc múlva kész is voltam. Mire kimentem már mindenki ébren volt.

-Úristen végre.-nézett fel Ruki egy magazinból.-Már évek óta rád várok.

-Bocsánat, hogy szeretem tisztán tartani magam Ruki..-morogtam oda neki.

-Fejezzétek márbe.-szólt ránk Aoi.-Muszáj mindig civakodni? Komolyan mondom mint két ovis.

-Chh...-fordított hátat nekem Ruki.-Én éretteb vagyok.

Erre már Uruha is felkapta a fejét és mind az öten elröhögtük magunkat.

-Inkább menj fürödni.-kacagtam.

-Marha vicces.-fújta fel a pofiját és berontott a fürdőszobába.

Odamentem a helyemre és szomorúan vettem észre, hogy már Reita nem ül ott. A kanapén olvas egy magazint Rukira várva, hogy elkészüljön a fürdéssel. Az ülésen még mindig érződött a parfümje. Végig simítottam az ülésen. Basszus én hülye vagyok? Minek simogatok én itt egy ülést?! Ez már kezd beteges lenni. 

Ruki kilépett a fürdőszobából.

-És még te mondod Yuyunak, hogy sokáig fürdik mi, Chibi? (Rukit azért hívják Chibinek mert ő a legkissebb a bandában. Nagyjából 160 cm. A chibi azt jelenti hogy alacsony.)

-Be foghatod. Nekem még a hajamat is bekellett állítani.-mutatott felzselézett hajára.

Reita elmosolyodott majd magára zárta a fürdőszoba ajtaját.

10 perc után ki is jött. Hajáról még csöpögött a víz. Csak egy fekete farmer volt rajta. Rei miért csinálod ezt velem??!! Rám villantotta hófehér fogsorát majd leült mellém.

-Ha minden jól alakul... Holnap már egy hotelben fogunk aludni.-mondta miközben magára húzott egy fekete pólót.

Na Yuyumiko, most vagy soha.

-Izé..-ne így kezd te hülye.-Hát őőő..-istenem, hogy lehetsz ennyire balfasz??-Azt akarom mondani...-na eddig jó..

-Előszőr én.-szólalt meg hirtelen.

Kezét combjaimra téve - amitől persze,hogy elkellett vörösödnöm - közelebb hajolt hozzám.

-Szeretlek Yuyumiko.-mondta majd ajkait enyémre téve megcsókolt.

Én a meglepettségtől kitágult szemmel lestem, hogy mégis mit csinál? Hát szerinted? Vedd már észre magad, hülye.... Ő is szeret téged...

A csók egyre hevesebb és mélyebb lett. Körülöttem minden megszűnt. Nem érdekelt, hogy néznek.. Nem érdekelt, hogy elvörösödtem.. Semmi nem érdekelt.. Csak is Rei... Szeret... Még mindig nem tudom elhinni, hogy ez történik.. Beletúrtam Reita nedves hajába ő pedig még közelebb húzott magához... Vele biztonságban érzem magam. A szívem csak úgy zakatolt... Hirtelen vége lett a csóknak... Felnéztem Rei-re.. Ő is egy kicsit zavarban volt.

III.Fejezet

Miért történik ez velem?

Nem tudtam mit mondani. Csak annyit, hogy:

-Én is szeretlek,Reita....

Erre elmosolyodott és átölelt. Én berefúrtam arcom a mellkasába. A pólóján keresztül is éreztem barackos tusfürdője illatát.

-Mostmár elég lesz..-szólalt meg Ruki a hátunkmögött lévő ülésről.

-Kuss Chibi.-szólt rá Reita.

-Mit mondtál?!

-Jól hallottad.-nevette el magát.

-Fhu de most mekkorát fogsz kapni...-mondta mérgesen az énekes.

-Na gyere. Játszuk le.-állt fel Rei.

Én nevetve néztem ahogy birkóznak. Nem tudom miért.. De ránéztem Kai-ra. Ő csalódottan nézett vissza rám. Láttam a szemében, hogy azt gondolja nem Reitának a karjaiban kéne lennem.. Hanem az övéiben. Elfordítottam a tekintetem. A bűntudat keserű érzése támadt fel bennem. Képes voltam Kai előtt csókolózni Reiel? Mikor jól tudtam. hogy szerelmes belém? Mekkora egy szemétláda vagyok...

-Nem megyünk el ma este bulizni?-kérdezte Aoi.-Mivel ma délutánra úgyis a hotelbe érünk és ott is alszunk.. Ráérünk nem?

-Nem rossz ötlet.-mondta Uruha.

-Tőlem.-tette hozzá Kai.

Rei és Ruki röhögve keltek fel a földről. Rei visszaült mellém én pedig a laptopommal bajlódtam.. Nem akart beengedni.. Pedig jó felhasználót írtam be.

-Csessze meg..-suttogtam.

-Mi az?-kérdezte Rei.

-Nem akar beengedni.

-Add ide.-vette ki a kezemből a laptopom.-Használd az enyémet.

Begépelte ID-jét majd jelszavát. 

-Arigatou. (Köszönöm)

Visszavettem laptopomat és begépeltem a keresőbe kedvenc mangám nevét. Kb 27 fejezetet olvashattam el mikor megállt a bussz.

-A jó kurva élet..-káromkodta el magát a sofőr. 

Uruha felállt és kiment a sofőr fülkéjébe.

Öt perc után visszajött és megszólalt.

-Dugó.

-Bazdmeg..-mondta Ruki.

-Mekkora?-kérdezte Aoi.

-Nem nagy.. Aztmondta a sofőr, hogy egy óra múlva már a hotelbe leszünk.

-Helyes.-tette hozzá Ruki.

Mikor megérkeztünk gyorsan kijelentkeztem Reita accuntjából majd visszacsúsztattam laptopomat a tartójába. A hotelben dolgozók segítettek felvinni nekünk a cuccainkat. Mindenki egy-egy hotelszobát foglalt el. Mivel bulizni mennénk este felvettem fekete cicanadrágom rá egy miniszoknyát, az is fekete volt. Fekete blúzt és végül egy tornacsukát. Felkentem magamra ugyanazt a sötétkék szemfestéket majd kihúztam a szemem fekete szemceruzámmal. egy kis szájfény.. Ééés kész. Kimentem a hotelszobámból le a hallba. A többiek már ott vártak. Reita..Gyönyörű volt... Fekete farmer..Bőrdzseki.. Áh.. :P

Megfogta a kezem és mentünk is.

Egy bárhoz értünk és lefoglaltunk egy asztalt. Szerencsére sötét volt. Csak pár lila, piros és kék lámpa világított így nem ismerték fel őket. Csak a púltos..

-Mind a ház ajándéka.-tolta oda az italmenüt.

Én felvettem és megnéztem mik vannak. Ruki a vállam fölé hajolt és belekukkantott a menübe.- Egy  Kirin Koiwai Apple-t kérek.

-Egy Life Guard-ot kérek-mondta mosolyogva Rei.

-Én csak egy shakét kérek.-mondta Aoi.

-Smirnff.-motyogta Uruha.

-Ugyanazt mint Aoi.-mondta Kai.

-Köszönöm, semmit.-mondtam majd észrevettem, hogy a többiek hitetlenkedve bámulnak.-Mi van? Nem szeretem az alkoholt.. Egyáltalán nem szoktam inni.

-Akkor ez most máshogy lesz.-mondta Reita.-Ugyanazt amit én kértem.

A szememet forgatva a színpadra néztem. Egy csaj táncolt valami hülye zenére. Őszintén szólva nem ezt a bárt választottam volna.. De mivel nem mehettünk messzire...Még jó, hogy nem adott rájuk testőrt a menedzserük. Kihozták az italokat. 

Fél óra múlva már mindenki be volt rúgva. Én voltam egyedül józan. Nem kóstoltam meg az italom.

-Naa ugyan már Yuyu-chaaaan.-könyörgött Aoi.-Bulizni jöttünk.. Igyál.

-De, ha egyszer nem szeretem azt a kurva alkoholt. -éreztem, hogy nem kellett volna jönnöm..

Hirtelen Kai megfogta hátulról a kezem és összeszorította a szék hátuljánál.-Lefogtam. Öntsétek bele.

-Mi van? Hülye vagy? Engedj már el.-ordítottam rá.-Teljesen be vagytok baszva!

Rei ivott egy kortyot az italomból majd ajkaimhoz emelte övéit és így csókolt meg. Éreztem, hogy a kesernyés mégis édes massza lecsúszik a torkomon égető érzést hagyva maga után. Majd idiótán vigyorogva elemlte fejét.

-Bazdmeg, te normális vagy? Én mentem innen.-mondtam.

Próbáltam felállni de Kai még mindig fogott hátulról.

-E-engedj már el!-hisztiztem.

De mostmár tényleg kezdtem megijedni. Ennyire durván be tudnak rúgni? Picsába..

Éreztem Kai alkoholtól bűzlő lehelletét a nyakamon. Mostmár pánikba estem. A többiek csak röhögtek mindenen.

-F-franc..

Most mit csináljak? Muszáj elmennem innen. Egyik kezemet sikerült kiszabadítanom viszont a másikat még mindig fogta. Megfogtam az első kezemügyébe kerülő első tárgyat, - ami éppenséggel a megmaradt italom volt - és ráöntöttem Kaira. Ő elengedte a kezemet és úgy nézett rám mint aki szellemet látott volna. De nem akartam ezen gondolkozni. Nekem friss levegő kell. Kifutottam az ajtókon majd a bár mögé mentem. Azt hiszem mindjárt hányni fogok... Én nem birom az alkoholt.. Jó egy korty.. De akkor se.. Rosszul vagyok.. 

Azt hiszem vissza megyek a hotelbe. De nem hagyhatom ott őket egyedül. Vissza kell mennem he nem akarok akkor is. Vettem egy nagy levegőt majd kifújtam és újra beléptem a bárba. A fiúk még mindig ott hülyéskedtek kivéve... - hol van Uruha? Körül néztem és pont akkor ment be a férfi mosdóba. Odamentem majd vártam. Tíz perc után kidugta fejét az ajtón azután észrevett engem és mielőtt bármit is mondhattam volna beráncigált a mosdóba.

-Uruha ez a férfi mosdó. Minek húztál be ide? - néztem Uruhára majd máris megsajnáltam.

Szemei alatt fekete karikák. Szeme kialvatlan.

-Mi a baj?-kérdeztem aggódva.

-S-semmi csak.. Azt h-hiszem, hogy tú-túl sokat ittam.-mondta lassan.

Ne tudjátok meg milyen arcot vágtam most.

-Oké. Visszamegyünk a hotelbe. Szedjük össze a többieket.-mondtam és épp kifele mentem volna de megfogta a karom.

-Te jól vagy?-kérdezte rámemelve sötét szemeit.

-É-én jól.

-Akkor megnyugodtam.-mosolygott-Sajnálom, hogy elvetettük a súlykot..

-Semmi baj.. Engem csak Kai aggasztott... De inkább haladjunk még mielőtt mégjobban eldúrvul.

Kiléptünk a mosdóbol és az asztalunk felé vettük az irányt. A fiúk még mindig ott voltak. De..ahogy látom még többet ittak. Én megfogtam Reita és Ruki karját, Uruha pedig a másik kettőét és  kivonszoltuk őket az utcára. 

-N-nemáá' még maradni akarooook.-nyöszörgött Aoi.

-Nem fogsz.-mondtam és a hotel felé vettük az irányt.

Ahogy beléptünk a halba a hotelben dolgozók máris a segítségünkre siettek. Felkisértek minket a szobánkba.

Ez biztosan benne lesz az újságokba..Várjunk.. A retikülöm!!! Pedig tudom, hogy elhoztam..

-Hol a picsába van az a.. Ja megvan.-néztem megkönnyebbülten a sminkes asztalkán heverő táskára.

Kivettem belőle a telefonom majd tárcsáztam az anyám számát.

*Bííp. Bííp. Bííp.*

Na vedd már fel..

-Igen tessék?-szólalt meg egy mély férfihang.

-Őőő Izé... Murasaki Sutekina...

-Ó? A lányához van szerencsém?

-Igen, igen. anya merre van?

-Hát.. ő..-csuklott el a férfi hangja.-Balesetet szenvedett.

-Azthiszem nem jól hallottam.-mondtam szórakozottan.

-Jól hallotta..-mondta szomorúan.

Ekkor úgyéreztem mintha átment volna rajtam egy kamion.

-Az nem lehet..-mondtam hitetlenkedve majd pánikba estem.-Nem.. Az nem.. az nem lehet igaz.. Ez képtelenség.. maga ki egyáltalán?!

-Én egy orvos vagyok. Saga Seiko.

-D-de anya hogy van??-kérdeztem miközben a könnyek ellen küzdöttem.

-Autó baleset.. Egy taxiban ült.. És a taxiba belehajtott egy másik személygépkocsi. Pont annak a részének ment neki amelyikbe az édesanyja ült. És...-itt egy fokkal lejjebb vette a hangját.-Meghalt.

Kész.. Itt eltört a mécses.

-N-nem...

-Őszinte részvétem. A temetésről az édesanyja főnöke fog gondoskodni. Azt üzeni, hogy nem szükséges hazautaznia. A holttestet átszállítják Tokyóba. Akkor fogják eltemetni mikor maga hazaér. És tényleg sajnálom. A személyes tárgyak amik az édesanyja halálakor nála voltak természetesen visszakerülnek az ön tulajdonába.

-Viszhall.-mondtam majd letettem a telefont.

Csak bámultam magam elé. A könnyek potyogtak a szememből. Egy csomó kérdés motoszkált a fejemben. Hazamenjek? Vagy fogadjam meg amit az orvos mondott, hogy maradjak ahol vagyok? Mit fogok most csinálni? Fogalmam sincs. Lehet, hogy anya nem volt a legjobb szülő de... Az én anyám volt.. Hogy fogom én kifizetni azt a rohadt sok adósságot amit apám ránkhagyott? A jelenlegi munkámmal semmire se megyek. Nem.. Ez csak egy rossz vicc.. Egy ultra rossz és hihetetlen vicc.

Kopogtatást hallottam.

-Yuyumiko, bemehetek?-hallottam Reitát.

-Ühm.

Benyitott.

-Mi baja Yuyu-chan?-nézett rám meglepetten majd odaült mellém és a karjaiba zárt.

Több nem is kellett. Zokogva borultam mellkasára.

-M-m-meghalt... Anyám meghalt, Reita!-mondtam elcsukló hangal.

-Mi? Hogyan??

-Baleset..

-Ssshh. Nyugodj meg..-puszilta meg a fejem búbját.-Haza akarsz menni?

-Nem tudom.. Semmit nem tudok még...

-Rendben. Feküdj le. Majd holnap mindent kigondolunk.

-N-nem. Nektek a koncertre kell gondolnotok. Én..én mindent csak elrontok.. Egy önző,szerencsétlen hülye vagyok.. Engem ne is vegyetek figyelembe... Holnap a reggeli vonattal visszautazok Tokyóba.-mondtam és kibontatkoztam az öleléséből, hogy a szemébe nézhessek.

-Felejtsd el amit az előbb mondtál Yuyumiko.-mondta határozottan.-Semmi nem igaz belőle.

-D-de...

-Nem. Segítünk neked.-hallottam Ruki hangját az ajtóból.

Odanéztem és láttam, hogy mind a négyen ott voltak.

-Köszönöm.. Nagyon hálás vagyok.

-Áhh. Amúgyis van még időnk a koncertig.-mondta Aoi.-Most pedig találjunk ki valamit.

-Hát nekem van ötletem.-mondta Uruha.-Repülővel visszamehetnénk, mivel vonattal több ideig tartana. Megvárjuk a temetést. Utána összepakoljuk Yuyu-chan cuccait és segítünk neki a közösházba vinni.

Elmosolyodtam. Mi lenne velem nélkülük? Olyan jók hozzám. Nagyon szeretem őket..

-Jó ötlet. Utána ugyanúgy a turnébusszal elindulunk.. Csak nem fogunk megálni sehol mivel akkor elkésnénk.

Bólintottunk Reiel.

IV.Fejezet

Lehetek még boldog?

Uruha elintézte a repülő jegyeket oda is meg vissza is. Én addig összepakoltam mindenkinek a fontosabb dolgait. Regel már a gépen ültünk. Én Reita vállára hajtottam a fejem és elaludtam. Nagy rázkódásra ébredtem.

-Figyelem!-szólt a pilóta.-Egy viharfelhő felé közeledünk. A biztonságiöveket legyenek szivesek ellenőrizni, hogy rendesen be-e vannak csatolva. Valószínűleg késni fog a repülőgép. Elnézésüket kérjük. További kellemes utazást.

-Ne szivass már..-mondta  Aoi.

-Hát így rohadtul kellemesen fogunk utazni..-morogta egy ismeretlen férfi hang.

Felháborodott morajok ringattak újra álomba.

Hm? Hol vagyok? Egy kocsiban tértem magamhoz. Reita mellettem ülve vezetett. Ránéztem de ő nem viszonozta pillantásom. Előttünk egy kamion száguldott. A jármű hirtelen megállt és Reita túl későn reagált. A kamionba ütköztünk. az utolsó kép ami megmaradt az Rei mozdulatlan teste egy vértócsával körülvéve.

Kétségbeesve és könnyes szemekkel riadtam fel álmomból. Zihálva néztem rá. Szerencsére az én Reitám nagyon is élt. Csak most aludt. De aranyos. Megkönnyebülten ám de szomorúan néztem ki az ablakon. Anya.. Nagyon hiányzol..Mi lesz velem nélküled?! 

-Pfhöj..Hogy lehet ilyen büdös egy repülőn?-fogta be az orrát Ruki.-Komolyan mondom mindjárt kiugrok.

-Basszus Chibi valaki aludni akar.-ébredt fel Rei nyűgösen.

-Hogy tudsz ilyen büdösbe aludni?!

-Én semmit nem érzek..

-Mert még nem ért oda a szag.

Hirtelen én is megéreztem. Ez nem..

-E-ez gáz szag!-jött rá Uruha.

Valaki köhögni kezdett majd egy csomóan csatlakoztak. Mi gyorsan kinyitottunk egy kis négyzetet a plafonon és a kilógott oxigén maszkokat az arcunkra tapasztottuk. Körbenéztem és mindenki így tett. Az egyik pilóta bejött és értesített minket, hogy rögtön megoldják a problémát.

Egy óra késéssel megérkeztünk Tokyoba.

-Fhu végre. Már azthittem,hogy sosem szállunk le.-mondta az énekes.

-Húzd magadra a kapucnid mert fel fognak ismerni, Ruki.-figyelmeztettem.

Sóhajtozva bár de hallgatott rám. Felültünk egy metróra majd anyám munkahejére mantünk.

-Ah..Yuyuymiko Keitoo?-kérdezte a portás-Sajnálatos ami az édesanyjával történt. Bemehet. Takahashi-san ma nem fogad látogatókat de önt szivesen beengedem.-mondta kedvesen.

Bólintottam majd bementünk.

-Te jó ég!-állt fel ijedten anyám főnöke a papír munkáról.-Nem számítottam önre Yuyumiko-san. Saj-

-Igen sajnálatos ami anyámmal történt! Mi a fenéért kellett elküldenie Angliába?!-csaptam az asztalra.

-Hoy Yuyumiko nyugalom.-szólt rám Reita.

Lehajtott fejjel fogtam vissza magam. Nem tudom mi ütött belém.

-Tch..

-Az édesanyjának ez volt a munkája.-mondta Takahashi.

-Ezt én is jól tudom. De akkor is..

-Tudom hogy fáj. Nekem is rossz, hogy elveszítettem a lagjobb alkalmazottamat. Ó erről jut eszembe, tessék.-nyújtott felém egy borítékot.-Ez az édesanyja ehavi fizetése. Nem annyira sok mint lenni szokott, mivel nem tudta befejezni a rászabott feladatot.

Na jó most tett pontot az i-re.

A borítékot kikaptam kezéből és a fejéhez vágtam.-Mégis mit képzel?! Magának a pénz fontosabb mint egy emberi élet?! Maga... SZÁNALMAS.-orditottam.

Mindenki többenten nézett rám.-Tartsa meg a mocskos pénzét.. Anyám temetését majd én intézem..Viszlát.-ezzel kimentünk a teremből.

A portástól megtuttam,hogy anyám holtteste a legközelebbi kórházban van.

Öt nappal később megrendeztük a temetést. Minden úgy ment ahogy lenni szokott. Összeszedtem anyámés az én megspórolt pénzemet amit félretettünk az adósságokra és kifizettem azokat. A házunk ablakába kitettem az "ELADÓ" táblát. Ezekután visszamentünk Koreába. A koncerten minden kiválóan ment. Büszke voltam a fiúkra.

Összeköltöztem a fiúkkal és együtt mentem velük koncertekre. 

Végre..Végre boldog lehetek..Bár anyát még mindeig gyászolom..De.. Neki köszönhetem mindezt.. Neki köszönhetem,hogy elengedett a The Gazette-vel..Hálás vagyok neked, Anyu. Köszönöm. :')

Vége.

Oldal: Élet egy fiúbandával.
FIGYELEM 18+!!!!!Ha nem jön be a yaoi kérlek ne nézd tovább ezt az oldalt. - © 2008 - 2024 - yaoiforever.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat