A szerelem nem vak, csak nagyon nagyon hülye.
Fandom:Naruto
Párosítás:SasukexNaruto SasuxNaru
Korhatár:18
Műfaj:yaoi, Romantikus erotika
Figyelmeztetések:trágár beszéd,yaoi
Állapot:Folyamatban.
I.Fejezet
Múlt.
Jajj gyerekek várjatok ..most semmi nem jut eszembe..pedig este mindenen elgondolkoztam, hogy mit is irhatnák ebbe a történetbe de.. minden kiment a fejemből.. :$ Gomeneee... Mindjárt eszembe jut... Mindjárt..Mindjárt... Addig is nézzetek Yaoit.. ;P Gomenee. :x
***
*Naruto POV*
Lehet, hogy nem kellett volna ezt csinálnom.. De már nem tehetem meg nem történté.. Hibát követtem el.. Nagy hibát.. Annyira kötődtem hozzá.. Annyira de annyira.. De el ment.. Sasuke elment.. Itthagyott.. Csatlakozott Orochimaruhoz.. Lehetséges, hogy nem látom többé.. De vajon ő most mit érezhet irántam? Szerelmet? Nem.. Ha érezne ilyesmit akkor nem hagyott volna itt.. Gyűlöletet.. Biztosan.. Ajj,, miért vagyok ennyire de ennyire hülye?? Tudhattam volna, hogy ebből a kapcsolatból semmi nem lesz.. Sasukét csak a bátyja elleni bosszú hajtja.. Bosszú..Milyen undorító érzés..És mi lesz, ha megöli Itachit?! Azután visszajön? Ő volt az utolsó reményem.. Ő a barátom volt.. Nem.. Még mindig a barátom.. Meg fogom találni.. Meg találom és megküzdök vele..
-Pff szörnyeteg.-mondta egy járókelő..
-Démon sarja!-kiáltozott egy másik.
Ezeket a szavakat nem nagyon vettem figyelembe.. Eddig.. Mikor Ő elhagyott mindegyik duplán fájt. De egyszer az egyik gyalogos mondott három szócskát.. Ami nagyon nagyon fájt..
-Senkire nem számíthatsz.
De. Ez a mondat miért szomorít el ennyire? Hisz..Sok emberre számíthatok.
II.Fejezet
Jelen
-Itteee...-kiáltottam fel mikor kifelé menet véletlen belerúgtam az ágyam lábába. Dühösen néztem sajgó kislábujjamra.
Mi a fenéért kapok pont most küldetést?! Kezdem nagyon megutálni Tsunade-t..
****
-Itt vagyok..-nyitottam be a Hokage irodájába.
-Naruto..-kezdte Tsunade-Konohától északra van egy kisebb falu ami mostanában elég kihalt. Az a hír járja, hogy a faluban van egy démon. De én nem hiszem hogy erről van szó. Azt szeretném ha kiderítenéd.
-Ennyi?! Ezért a küldetésért hivattál be korán reggel?!
-Már rég megcsinálhattad volna, ha nem itt áldogálnál és vitatkoznál.
-Banya..-morogtam miközben az ajtófelé fordultam.
-Hallottam..
Konohától északra...Futni kezdtem. A fákon ugrándozva megint elgondolkodtam.. Sasuke.. Mit Sasukézek én itt?! Ő hagyott itt..Miatta lettem debressziós..És most meg befurakodik a fejembe is.. Kösz Sasuke.. Kedves ember vagy.. Hirtelen megálltam mert megéreztem, hogy valaki követ.
-Told elő a pofád.-szóltam morcosan.
-Látom nem sokat változtál, Naruto.-hallottam az Ő hangját. Azt hangot amelyet már mióta nem hallottam.
Előbújt a lombok küzöl és elém állt. A lélegezetem is elállt amikor megláttam Őt.
-S-sasuke...
Ő gúnyosan mosolygott.-Na mivan? Hiányoztam?
Itt most betelt a pohár.-Még hogy hiányoztál? Pokollá tetted az életem te idióta?
-Ó? Valóban? Előtte is az volt nem? Általában a jinchurikik élete maga a pokol.
-Te szemét!-szaladtam neki.
Ő elugrott előlem. Hát persze. Még mindig jobb mint én. És jobb is lesz. De én is erősebb leszek. Nem fogom megadni neki azt az örömöt, hogy legyőzzön. NEM!
Ő elkerűlte újabb támadásom és a földre lökött. Nagyot nyekettem a földön. Ő lefogta a két kezem fejem felett és rámnézett. Szemébe szánalmat és vágyódást láttam. Vágy? Mire vágyhat egy bosszú mániás őrült? Pulcsimat felhúzta és simogatni kezdte hasfalam.
-Te meg mit csinálsz?!...-kérdeztem meglepetten.
-Amit már régóta megkellett volna tennem Naruto. Tudom, hogy élvezni fogod.
Tágra nyílt szemekkel néztem ahogy leveti felsőjét majd a nadrágját míg csak egy alsógatya maradt rajta. Hasra fordított majd lehúzta nadrágomat az alsómmal együtt.
-Hagyd már abba!-ordítottam rá de mintha meg se hallotta volna.
-Sze-ret-lek..-szótagolt a fülembe azt a szót..Azt a szót amit nem hittem volna, hogy valah is ki fog ejteni a száján.
-N-ne szórakozz velem!-ordítottam mostmár kétségbeesve.
-Tudom, hogy te is akarod Naruto.-mondta perverz vigyorral a képén.